Leonardo da Vinci a tapasztalat fontosságáról I. rész

Önarckép. 1512 táján

      Leonardo da Vinci a zseni. Számomra ez az első gondolat, amikor szóba kerül a toscanai születésű polihisztor. Tudomány és művészet című kötetét tanulmányozva – ami válogatott művészeti írásait tartalmazza – első körben a tapasztalathoz való viszonya volt ami megfogott. Konkrétabban, állítása szerint minden művészet alapja a természettudomány kell, hogy legyen. Lássuk be, kevés olyan kortárs akad aki nem húz éles határt bármely művészet és a tudományok között. Az alaposabb szemlélőnek azonban megnyílhat az összefüggés közöttük.

    Da Vinci gondolatmenete a természettudomány és művészet kapcsolatáról a már említett tapasztalattal kezdődik. Mindig első helyen tartja, mesterének tekinti, s többre becsüli mint mások tudását vagy műveit. Ő saját maga bizonyítja be tapasztalásai helyességét, ismétléssel. Így tesz szert tudásra. A tudást ennélfogva a tapasztalat leányának tekinti. Az olvasót is arra ösztökéli, hogy többször próbáljon ki mindent, bátran kísérletezzen, s így jusson el egy általános érvényű törvényig. (Persze érvelése hitelességének alátámasztására az általa fentebb leírtak újragondolására is felszólít.) Úgy véli, amely tudományok nem a tapasztalatból születtek, s nem kézzelfogható gyakorlatban végződnek – azaz nem értelmezhetők az öt érzékszerv valamelyike által - tévelygések, nem igazi tudományok. Az emberek igazságról alkotott gondolatai már az érzékszervek által nyújtott bizonyításban is eltérnek egymástól. Felmerül így a kérdés, ha már azokban a témákban is kételkedünk, melyekre van érzékszerveinkkel felfogható bizonyíték, mi várható olyan témák esetén mint pl isten és lélek, amelyek érzékszerveinknek ellentmondanak. Nos, szerinte az ilyen jellegű vitákban hiányzik az értelem, s ezáltal nem lesz más, csupán lárma, s „... ahol sok a lárma, ott nincs igazi tudomány. ...Az igazi ismeret pedig az, amelyet a tapasztalat az érzékszervek által szerzett meg, csöndet parancsolva a vitatkozók nyelvének.”(50.o) Igazi ismeretnek véli pl a matematikát, aritmetikát és geometriát. Olyannyira pártolja ezeket, hogy összefüggést vél látni abban, hogy a tudományok bizonyossága valamilyen módon mind összefonódik a matematikával.

     Leonardo a természetet, állatokat és embereket figyelve, tanulmányozva szerezte ismereteit. Nem korlátozta le magát egyetlen terület elemzésére. Figyelme mindenre kiterjedt. Nem véletlen, hogy kevés egyetemes jelentőségű festménye született, ám bővelkedett tervekben és rajzokban, amik mellé feljegyzéseket készített. Jeleskedett az építészetben, az optikában, a repülés tervezésében és műszaki találmányokban is. 

Magzat a méhben. 1511

Anatómiai tanulmányok az emberi szívről. 1513

Tudni kell hogy, rendkívüli anatómiai ismeretei voltak az egész emberi testről, kezdve a fogantatástól, az összes méhbeli fejlődési fázison keresztül, a gyermek méretein át a felnőttek kinézetéig. Kiterjedt tájékozottsága volt pl a véráramlásról, a vénák, idegek, csontok és izmok funkciójáról, elhelyezkedéséről, és a belső szervekről is, mint pl a szív. Az emberi mozgást is behatóan tanulmányozta, s összevetette különböző állatokéval. Megkülönböztetett továbbá általános lelkiállapotokat is. Hosszasan lehet sorolni megfigyeléseit, ám egy biztos, mindennek az alapja a személyes tapasztalat volt. S ez hogyan függ össze a művészettel? Hát lássuk! Érdemes az érzékszerveknél kezdeni az érvelést. Da Vinci határozottan állítja, hogy az összes közül a látás a legértékesebb. 

Anatómiai tanulmány az emberi szemről. 1500 körül

Behatóan tanulmányozta a szemet, annak védekező mechanizmusát, a pupilla nagyságának változásait, a fény és sötétség rá ható hatásait, és összehasonlította az emberi szemet az állatokéval. Amit talán a legfontosabbnak tartott, hogy a lélek a szem által jut a legintenzívebb élményekhez a világból. Így számára a szem a legfenségesebb érzékszerv. Mindezek fényében a művészetek közül a festészetet tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy igazsággal alkossa újra a természet jelenségeit, mivel a festészet nemesebb érzékszervet szolgál bármely más művészetnél. A festő mindezt saját erejéből teszi, s nem mások tudása által. És itt kapcsolódik össze a tudomány a művészettel – jelen esetben a festészettel: a festészet a természet jelenségeinek alapos tanulmányozásával kezdődik. A megfigyelést követően meg kell érteni a jelenségek törvényszerűségeit. S ezután fel kell állítani egy szabályrendszert, ami alapjául szolgálhat a természet ábrázolásának. A legjobb pl erre Da Vinci perspektíva festészete. A távlat megfestése a reneszánsz művészet alapja, rendkívül fontos a tudományos alapon történő ábrázoláshoz. A perspektíva helyes alkalmazása pedig a geometriából és matematikából származik.

Az utolsó vacsora. 1495-97.

       Da Vincinél tehát összemosódik a tudomány a művészettel. Felfedezte, hogy mind a természettudomány, mind a művészet a megismerésre törekszik. Annak megismerésére ami az életben általános érvényű, jellegzetes és fontos.

Forrás

Leonardo da Vinci – Tudomány és művészet. Magyar Helikon, Budapest, 1960.