2014. január 26., vasárnap

Az olvasás hatása az agyra

     Január elején olvastam egy cikket az olvasás agyra tett hatásáról a The Telegraph-ban. „A történetek átformálják életünket.” - vallja benne Gregory Berns idegkutató az atlantai Emory Egyetem egyik munkatársa, a felmérés vezetője. Értekezése, a 'Short-and Long-Term Effects of a Novel on Connectivity in the Brain' a 'Brain Connectivity' című újságban található. A tanulmány szerint az olvasott szöveg hatására stimulálódik az agy izommemóriája, s mindezt úgy érzékeljük mintha mi is átélnénk az olvasottakat. A vizsgálatokat 21 tanulóval végezték, akiknek a 2003-as sikerlista élén álló Pompejit kellett elolvasniuk Robert Harristől (akinek nevéhez köthető pl az Enigma is). A feladatra 19 napot kaptak a vizsgálati alanyok, mely közben folyamatosan mérték őket fMRI-vel és feljegyezték neurológiai változásaikat. Az időhatár leteltével egy tesztnek is alávetették őket, amely arra volt hivatott, hogy felmérje, valóban elolvasták a könyvet. 
A kutatás olvasási fázisai
Az eredmény szerint a tesztalanyok agyfunkcióiban változások mentek végbe, ugyanis miközben olvastak, a temporális lebenyben (a nyelvi fogékonyság is ide tartozik), valamint a fizikai érzékelésért és a mozgásért felelős agyterületeken (pontosabban a gondolat cselekvéssé formálásáért felelős területen) módosulások jelentkeztek. A további mérések pedig azt bizonyították, hogy a tanulók legalább 5 napig az olvasottak hatása alatt álltak. Mindez arra enged következtetni, hogy egy jó könyvvel nemcsak a főhős bőrébe bújhatunk bele, hanem konkrét biológiai hatást is okozhatunk magunknak. Berns a hosszan tartó hatásokra is kíváncsi, ám erről még nem készített felmérést. Annyiban azonban biztos, hogy az egyik kedvenc könyvünket olvasva biztosan nagyobb és hosszabb hatásra lehet számítani.

     Az alábbi videó francia neurológusok kutatási eredményeit mutatja be röviden arról, hogy milyen agyi változások/ különbségek figyelhetők meg olyan emberek között akik tudnak olvasni, s akik nem. A vizsgálat szerint az olvasni tudás kihatással van beszédkészségünkre is. Az olvasó emberek agya ebben is jeleskedett.




BernsGregory S., BlaineKristina, PrietulaMichael J., and PyeBrandon E.. Brain Connectivity - Short- and Long-Term Effects of a Novel on Connectivity in the Brain. 2013 http://online.liebertpub.com/doi/full/10.1089/brain.2013.0166

2014. január 22., szerda

Leonardo da Vinci a tapasztalat fontosságáról I. rész

Önarckép. 1512 táján
      Leonardo da Vinci a zseni. Számomra ez az első gondolat, amikor szóba kerül a toscanai születésű polihisztor. Tudomány és művészet című kötetét tanulmányozva – ami válogatott művészeti írásait tartalmazza – első körben a tapasztalathoz való viszonya volt ami megfogott. Konkrétabban, állítása szerint minden művészet alapja a természettudomány kell, hogy legyen. Lássuk be, kevés olyan kortárs akad aki nem húz éles határt bármely művészet és a tudományok között. Az alaposabb szemlélőnek azonban megnyílhat az összefüggés közöttük.
    Da Vinci gondolatmenete a természettudomány és művészet kapcsolatáról a már említett tapasztalattal kezdődik. Mindig első helyen tartja, mesterének tekinti, s többre becsüli mint mások tudását vagy műveit. Ő saját maga bizonyítja be tapasztalásai helyességét, ismétléssel. Így tesz szert tudásra. A tudást ennélfogva a tapasztalat leányának tekinti. Az olvasót is arra ösztökéli, hogy többször próbáljon ki mindent, bátran kísérletezzen, s így jusson el egy általános érvényű törvényig. (Persze érvelése hitelességének alátámasztására az általa fentebb leírtak újragondolására is felszólít.) Úgy véli, amely tudományok nem a tapasztalatból születtek, s nem kézzelfogható gyakorlatban végződnek – azaz nem értelmezhetők az öt érzékszerv valamelyike által - tévelygések, nem igazi tudományok. Az emberek igazságról alkotott gondolatai már az érzékszervek által nyújtott bizonyításban is eltérnek egymástól. Felmerül így a kérdés, ha már azokban a témákban is kételkedünk, melyekre van érzékszerveinkkel felfogható bizonyíték, mi várható olyan témák esetén mint pl isten és lélek, amelyek érzékszerveinknek ellentmondanak. Nos, szerinte az ilyen jellegű vitákban hiányzik az értelem, s ezáltal nem lesz más, csupán lárma, s „... ahol sok a lárma, ott nincs igazi tudomány. ...Az igazi ismeret pedig az, amelyet a tapasztalat az érzékszervek által szerzett meg, csöndet parancsolva a vitatkozók nyelvének.”(50.o) Igazi ismeretnek véli pl a matematikát, aritmetikát és geometriát. Olyannyira pártolja ezeket, hogy összefüggést vél látni abban, hogy a tudományok bizonyossága valamilyen módon mind összefonódik a matematikával.
     Leonardo a természetet, állatokat és embereket figyelve, tanulmányozva szerezte ismereteit. Nem korlátozta le magát egyetlen terület elemzésére. Figyelme mindenre kiterjedt. Nem véletlen, hogy kevés egyetemes jelentőségű festménye született, ám bővelkedett tervekben és rajzokban, amik mellé feljegyzéseket készített. Jeleskedett az építészetben, az optikában, a repülés tervezésében és műszaki találmányokban is. 

Magzat a méhben. 1511


Anatómiai tanulmányok az emberi szívről. 1513




















Tudni kell hogy, rendkívüli anatómiai ismeretei voltak az egész emberi testről, kezdve a fogantatástól, az összes méhbeli fejlődési fázison keresztül, a gyermek méretein át a felnőttek kinézetéig. Kiterjedt tájékozottsága volt pl a véráramlásról, a vénák, idegek, csontok és izmok funkciójáról, elhelyezkedéséről, és a belső szervekről is, mint pl a szív. Az emberi mozgást is behatóan tanulmányozta, s összevetette különböző állatokéval. Megkülönböztetett továbbá általános lelkiállapotokat is. Hosszasan lehet sorolni megfigyeléseit, ám egy biztos, mindennek az alapja a személyes tapasztalat volt. S ez hogyan függ össze a művészettel? Hát lássuk! Érdemes az érzékszerveknél kezdeni az érvelést. Da Vinci határozottan állítja, hogy az összes közül a látás a legértékesebb. 
Anatómiai tanulmány az emberi szemről. 1500 körül
Behatóan tanulmányozta a szemet, annak védekező mechanizmusát, a pupilla nagyságának változásait, a fény és sötétség rá ható hatásait, és összehasonlította az emberi szemet az állatokéval. Amit talán a legfontosabbnak tartott, hogy a lélek a szem által jut a legintenzívebb élményekhez a világból. Így számára a szem a legfenségesebb érzékszerv. Mindezek fényében a művészetek közül a festészetet tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy igazsággal alkossa újra a természet jelenségeit, mivel a festészet nemesebb érzékszervet szolgál bármely más művészetnél. A festő mindezt saját erejéből teszi, s nem mások tudása által. És itt kapcsolódik össze a tudomány a művészettel – jelen esetben a festészettel: a festészet a természet jelenségeinek alapos tanulmányozásával kezdődik. A megfigyelést követően meg kell érteni a jelenségek törvényszerűségeit. S ezután fel kell állítani egy szabályrendszert, ami alapjául szolgálhat a természet ábrázolásának. A legjobb pl erre Da Vinci perspektíva festészete. A távlat megfestése a reneszánsz művészet alapja, rendkívül fontos a tudományos alapon történő ábrázoláshoz. A perspektíva helyes alkalmazása pedig a geometriából és matematikából származik.

Az utolsó vacsora. 1495-97.
       Da Vincinél tehát összemosódik a tudomány a művészettel. Felfedezte, hogy mind a természettudomány, mind a művészet a megismerésre törekszik. Annak megismerésére ami az életben általános érvényű, jellegzetes és fontos.


Forrás
Leonardo da Vinci – Tudomány és művészet. Magyar Helikon, Budapest, 1960.

2014. január 6., hétfő

Pályát váltó bolygók

     Nemrég találkoztam egy érdekes elmélettel, a Dr. Harold Levison és a nizzai Cote d'Azur Obszervatórium munkatársa Alessandro Morbidelli által alkotott 'nizzai-modell'-lel. 
     Levisonék hipotézise szerint a fiatal, 500-700 millió éves Naprendszerben drámai változások mentek végbe, főként a négy óriásbolygó - a Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz, Uránusz - pályáját illetően. A bolygók felsorolásának sorrendje nem véletlen, ugyanis Levison és Morbidelli szerint kezdetben ez volt a négy óriás Naptól számított sorrendje.
Ebben az időszakban e bolygók a jég és kőtörmelékkel teli ősködben rótták útjukat a Nap körül, s közben bolygócsírák, üstökösök és aszteroidák záporozták felszínüket. Nem sikerült azonban minden törmeléket befogadniuk. Számos üstököst a távolba taszítottak, aminek következtében az Uránuszon kívül egy törmelékekben gazdag mező alakult ki. Lassan a bolygók pályája is módosult, ami annak volt köszönhető, hogy gravitációs kölcsönhatásban álltak egymással. Egy ilyen kölcsönhatásra példa a Jupiter és Szaturnusz viszonya. Kb 3,8 milliárd évvel ezelőtt a Szaturnusz keringési ideje kétszerese lett a Jupiterének. (Ezt a változást megelőzvén ugyanis a két óriás mindig azonos ponton közelítette és vonzotta egymást. Ez szintén jelentős hatással volt az Uránusz és Neptunusz pályamódosítására.) Végül a Jupiter közelebb, míg a Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz távolabb került csillagunktól. Ahogy az Uránusz és Neptunusz távolodott a Naptól, lassan pályát cseréltek, s egyre jobban kitolódtak a már korábban létrejött üstökös mezőbe. Ennek következtében megkezdődött az ún. 'kései nagy bombazápor'. Dr. Levison szerint ez kb 100 millió évig tarthatott. Mint ahogy a korábbi üstökös zápor idején is, a négy bolygó most sem tudta magába fogadni az összes törmeléket. Sok darabka szétszóródott Naprendszerünkben, így Földünk és a Hold is részesült belőlük, (lásd a Hold kráterei). 


Forrás: National Geographic Magyarország - 11.évf. 7.szám

Azóta a négy óriásbolygó beállt a már általunk is ismert ellipszis alakú pályára, s nem tértek le róla. Számítások szerint a négy óriás 5 milliárd év múlva (a kihunyó Nap felfúvódásakor) is jelenlegi pályáján lesz. 
Lássuk most a bizonyítékokat!

A Stardust által vizsgált üstökösök
1. Nap közeli anyagminták
     2004-ben a NASA Stardust nevű szondájának sikerült mintát vennie a mellette elsuhanó Wild-2 üstökösből, ami több milliárd évig a Neptunuszon túli fagyos övezetben keringett. Csak nemrégiben sodródott a Jupiterhez közeli pályára, s rögtön porladásnak is indult a Nap hőjétől. A Stardust egy gélszerű anyagba gyűjtötte a mintául szolgáló porszemeket, s Földre küldve a mintákat a kutatók nyomban munkához is láttak. A Wild-2-ből vett porszemeken olyan sötét foltok voltak, amelyekben volfrám- és titán-nitridet találtak, melyek nagyon magas, 1700 Celsius fok feletti hőmérsékleten jönnek létre. Ez arra enged következtetni, hogy a Wild-2 a kezdeti, fiatal Nap közelében keringhetett, mielőtt kisodródott volna a fagyos Neptunuszon kívüli mezőbe.

     2. A Plútó és Neptunusz gravitációs kölcsönhatása
     A pályamódosítás egy másik bizonyítékát a Plútó nyújtja. A Plútó pályája alapvetően eltér a többi bolygó síkjától. Ám ami számunkra jelen esetben figyelemreméltó lesz, az nem is ez a tény, hanem a Neptunuszhoz való viszonya. Renu Malhotra amerikai csillagásznak köszönhetjük ezt a felfedezést. Eszerint a Plútó kétszer, míg a Neptunusz háromszor kerüli meg a Napot, de úgy, hogy a két bolygó soha nem közelíti meg egymást. A kutató egy számítógépes modell segítségével jött rá a lehetséges magyarázatra. Eszerint a Neptunusz távolodik Napunktól, s közben gravitációs összhang alakult ki közte és a Plútó között. A csillagászok a felfedezést követő 10 év kutatása során a Neptunusz és a Plútó között elterülő Kuiper-övben kisebb égitestekre, ún. plutinókra, jeges törpebolygókra bukkantak. Nagy testvérükhöz hasonlóan kétszer kerülik meg a Napot, ami ismét csak bizonyíték arra, hogy a Neptunusszal gravitációs kölcsönhatásban állnak.
    Némely csillagász vitatja ezt a modellt, abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy a bolygók valamelyest elvándoroltak eredeti pályájukról. Talán a Plútó és holdjai mellett 2015 júliusában elhaladó NASA szonda majd szolgálhat pro vagy kontra érvekkel az ügyben. Ti mit gondoltok?

Forrás
- National Geographic Magyarország - 11.évf. 7.szám

2014. január 2., csütörtök

A blogolás pszichológiája

Egy blogot amely a tudományokról fog szólni nem is lehetne más bejegyzéssel kezdeni mint magával a blogírás tisztázásával tudományos szempontok alapján. Ennek a XXI. századi internetes jelenségnek vizsgálata a pszichológia, azon belül is a szociálpszichológia szerint értelmezhető, elemezhető a legjobban. Mára jó pár pszichológiai kutatást végeztek a témában, hiszen a jelenség több mint 10 éve ütötte fel fejét az USA-ban, pontosan 1997-ben weblog néven, s ekkor még leginkább politikai témákat tartalmaztak. Ám igazi elterjedése a 2001. 09.11-én történt terrortámadás után következett be. A hozzátartozók blogokon kezdték megosztani fájdalmukat, más hozzátartozókkal. Ebből alakultak aztán ki különböző, színes blogtípusok. Hamar begyűrűzött Magyarországra is, s megvetette lábát. Hazánkban is, mint az USA-ban az én-blogok a legnépszerűbbek. Céljuk az élmények megosztása, az önkifejezés, valamint új emberek megismerése.
Egy blog által remekül lehet illusztrálni az emberek arra irányuló vágyait, hogy kifejezzék önmagukat, társaságot teremtsenek az azonos gondolkodásúakkal, rendszerezzék a múlt és jelen eseményeit, s mindezt modern eszközök segítségével tegyék. Izgalmas maga a technológiai része, hogy kialakítható a saját, tetszetős és kifejező felület.
Nézzük most meg a különböző blogtípusokat. Ezek közül a leggyakoribbak a már említett személyes blogok, azaz én-blogok pl az egyik leghíresebb ilyet Carl Sagan fia írja http://nicksagan.blogs.com/. Vannak tematikus blogok, amik egy-egy téma mellett kötelezik el magukat, pl http://nanasi.hu/. Következő kategóriába az elmélkedő blogok tartoznak, amik hosszabb hangvételűek, s a választott témát alaposan kivesézik. Vannak blogregények, amik esetében egy bejegyzés egy fejezetet ölel fel. A haverblogok egy társaságot kapcsolnak össze, ahol akár megoszthatják egymással és mindenkivel vicces fotóikat mint pl a http://maismonsieur.com/. Léteznek még hír-, politikai- és, vállalati blogok, amik híreket, információkat osztanak meg, saját véleményükkel tarkítva azokat, pl http://www.bbc.co.uk/news/blogs/the_editors/. Valamint olyan kollektív blogokról is beszélhetünk, melyek a fenti kategóriák keveréke. A felsorolt fő típusokon kívül is rengeteg blogtípus létezik még. Minden olyan blog esetében amely nem valamely cég, politikai szervezet által működik, megkülönböztethető az alapján is, hogy lehet-e véleményezni a rajta olvasottakat. Hozzá lehet-e szólni, avagy egy kinyilatkoztatásként kell felfogni.
Ha belegondolunk a témába, felmerül jó pár kérdés. Miért kezd valaki blogírásba? Mi motiválja, hogy megossza gondolatait, tapasztalatait a nyilvánossággal? Mi a célja mindezzel? Kik és hogyan blogolnak? Aki blogírásba fog meddig vezeti azt? Vajon temporális, akár egy projekt pl: dokumentálja a terhességét, vagy több éves külföldi utazását. Vagy addig írja, amíg jól esik, hiszen pusztán kedvtelésből, szórakozásból teszi mindezt. Avagy egy rehabilitáció része a blogvezetés? Vajon mi hajtja a bloggereket a mindennapi írásra? Szükség van egy indító impulzusra?
Egy biztos, a blogolás mindenképpen nyitottságot igényel. A blogger nyitott, hiszen megosztja gondolatait, érzéseit olyan emberekkel is, akikkel esetleg ezt egy kávé mellett nem tenné meg. Ám a blogos megosztás egészen más körülményeket szül, ami által a blogger felbátorodva megnyílik. Segítség ebben a megnyílásban, hogy álnevet használhat a blogíró, így a virtuális térben csökken a kockázat. Egy érdekes adat pl hogy az amerikai bloggerek több mint fele használ álnevet. A nyitottsággal kapcsolatos a konfrontáció témája is, hiszen a leírtak egyes olvasókban nem tetszést kelthetnek. Az esetleges kritikákat intelligensen kell kezelnie az írónak, s jó, ha észben tartja, igazából szükség is van az építő jellegű hozzászólásokra.

A pszichológusok 4 fő lelki motívumot ismernek el a blogolás motivációjaként, ezek a társas kontroll, a társas kötődés, az önbecsülés növelése és a társas identitás. A 4 fő terület szorosan összefügg. Vizsgáljuk most meg őket közelebbről.
1. A társas kontroll az egyik legfontosabb szempont. A helyzet hasonlít a naplóíráshoz. Azáltal, hogy leírjuk azt ami foglalkoztat, mi alakítjuk a történetet, s ezáltal uralkodunk felette. Az irányítás, „keeping under controll” érzését adja, ami megnyugtató. Valamint általa átgondoljuk és rendszerezzük az eseményeket, lelki történéseket.
Másik fontos szempont, hogy mit gondolnak az olvasók, hiszen általuk a blogger elfogadásra, egyetértésre találhat, magabiztossága növekedhet. A blogíró átélheti egy közösséghez való tartozás élményét, hiszen mi sem jobb mint sok azonos gondolkodású ember egy helyen. Egy 2006-os amerikai kutatás szerint a bloggerek 1/3-ának a legfontosabb helyen áll a társak visszajelzése.
A gyakori írás perszonális fejlődésünk dokumentálása is egyben. A pozitív visszajelzés pedig megerősítést jelent utunkon. A pozitív megerősítés azonban kihat a blogvilágon túlra is.
2. A társas kötődés alapvető emberi tulajdonságunkról szól, vagyis, hogy az ember természeténél fogva társas lény, szüksége van egy közösséghez való tartozáshoz. A blogolás szempontjából a társas kötődés arra utal, hogy sokan ily módon tartják a kapcsolatot szeretteikkel. Ez egy jó mód arra, hogy érdekesen, fotókkal tarkítva meséljék el a velük történteket.
3. Az önbecsülés növelése alapjában véve egy összehasonlítási folyamat révén érhető el. A blogíró összehasonlítja magát más emberekkel, csoportokkal. Fontos azonban a pozitív megerősítés, hiszen ez által fog nőni az önbecsülése.
Itt meg kell különböztetni az én-kifejezést és az én-prezentálást is. Az előbbi a valódi énünk megmutatására szolgál, míg az utóbbi egy jó marketing az elfogadás háttér mozgatórugóival. Jó színben tüntetjük fel magunkat, s ez az önbecsülés növekedését szolgálja.
4. A társas identitás nem más, mint a társak általi azonosságtudat. A blogger önértékelése nagyban függ a csoporttól amelyhez csatlakozni kíván. Ezzel úgymond pozícionálja magát. Az összetartozók egymásra reagálnak a hozzászólásokon keresztül, megerősítve, támogatva egymást. 

Már korábban is említettem, hogy a blogolást mint terápiás eljárást is használják a pszichológusok. Azzal, hogy a páciens leírja problémáit, megragadja azt. Időzhet felette, alaposan átgondolhatja a lehetséges megoldásokat. Egyúttal társakra találhat a hasonló helyzettel küzdők között. Az Amerikai Pszichológiai Társaság által végzett kutatások bizonyítják, hogy szorongáscsökkentő hatása van, a már fent tárgyalt önbizalom növekedése mellett. A blogírás, csakúgy mint a naplóvezetés nagy segítséget nyújt a gondolatok és érzelmek egyre pontosabb kifejezésére. A kutatás során 160 szorongó középiskolás fiatalt vizsgáltak, 10 héten keresztül. Azokon a tinédzsereken tapasztalták a legnagyobb változást, akiknek blogja saját nehézségeikről szóltak, s engedélyezték felületükön a hozzászólásokat is.

Végezetül egy ön-analízis a fentiek fényében. Azért fogtam blogírásba, mert szeretnék hasonló gondolkodású és érdeklődésű emberekkel eszmét cserélni. Már jó pár éve vezetek egy olyan naplót, amiben csak eszmefuttatások vannak, a mindennapi történések helyett. Most úgy döntöttem, hogy közzé teszem ezeket, s várom a véleményeket.